Konyhám

2010. december 30., csütörtök

B.Ú.É.K.




"Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra men
őket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívred
őben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztend
őben."


2010. december 21., kedd

Ablakom

Ma reggel gyertyafényes hangulatban reggelizett a család. Majd a dolgozók elmentek, a háziasszony (én) mielőtt bele vetettem magam a vasalás-sütés-rámolás forgatagba, készitettem egy képet az étkező ablakáról.

2010. december 20., hétfő

HALLELUJAH!

Tegnap vége lett az X-faktornak.....nem véleményezem, hiszen én is néztem az elmúlt hétvégeken. Minden esetre a zsűri előtt leemelem a nemlétező kalapomat a sok Hallelujah meghallgatásáért..... (akik jelentkeztek és énekelni próbáltak, semmi önkritikával nem rendelkeztek....?????) Természetesen én is utána néztem ennek a szép számnak és mellékelem szíves meghallgatásra.Takács Nikolas remekül énekelt és sajnálom, hogy nem győzött.
Hallelujáhban pedig  Ez az igazi!

2010. december 19., vasárnap

Advent negyedik vasárnapja

Elérkezett Advent negyedik, havas-hideg vasárnapja.



                                           

                   

Mucó feszülten várja a hógolyót.


Valahol a hó alatt pihennek a halacskáim.

                                                

Kertünkben jó nagy hó lett az elmúlt napokban. Lapátoltunk és söpörtünk szorgalmasan.A kis kerti tó teljesen eltűnt a hó alatt, halacskáim is dermedten pihennek lent a "mélyben".Mucó cicám bezzeg nagyon örült a hónak, izgatottan rohangászott körülöttünk és várta, hogy hógolyózzunk. Ma felraktuk Lányommal az ablakokba a csillagfüzéreket, most olyan a ház, mint a mézeskalácsházikó. Este egy jó kis forralt bort fogunk inni, mindenki ajándékot csomagol titokban, egyszóval békés advent negyedik vasárnapunk van!

2010. december 16., csütörtök

Karácsony a Budafolt klubban

Elérkezett a foltvarró klubunk ez évi utolsó összejövetele, ami ünnepinek számít, hiszen ma karácsonyoztunk.
Csoportvezetőnk és egy csoporttársunk voltak az "angyalkák", mi többiek szinte semmit se tudtunk a készületekről. Annyit azért igen, hogy egymás nevét kihúztuk és ajándékot varrtunk titokban. Mint a gyerekek, várakoztunk a termünk előtt, amíg a csengőszóra be mehettünk a termünkbe. Ez a látvány fogadott bennünket.


Kis fenyőfa feldíszítve, körben névre szóló csoportajándék, sütemények amiket előzőleg hoztunk. Mindenki lepakolt, lámpákat leoltottuk, körbe álltuk az asztalt és karácsonyi dalt hallgatva kicsit lecsendesedtünk......Majd jött az ajándékozás. Volt nagy öröm és meglepetés! Később a terített asztalról kóstolgattuk a finomabbnál finomabb süteményeket.Sokat fotóztunk, beszélgettünk, örültünk a jó kis összejövetelünknek.



Otthon nem győztem kipakolni az ajándékokat az asztalra. Mint a gyerek örültem a kincseknek! Itt is köszönöm lányok Nektek a karácsonyi meglepetéseket!


Mindenki kapott a színvilágának megfelelően kis anyag "egységcsomagot", ez volt a csoportajándék. A fő ajándék a kép előterében a fenyőfás tányéralátét. Aztán amúgy magánszorgalomból is ajándékoztuk egymást....Kaptam gyertyatartót, kis fenyőfát, madárkát, szíves kulcstartót, szárított almából koszorút,mézeskalácsot. Szép napom volt, örülök, hogy ilyen jó a Budafolt csoportunk!!!!





2010. december 12., vasárnap

Advent harmadik vasárnapja (zabpelyhes sütivel)



Elérkezett Advent harmadik, szép havas vasárnapja. Egész héten készülődtem lélekben és ténylegesen is....



Foltvarrós kis csoportunk szorgosan varrt ajándékokat a devecseri gyerekeknek karácsonyra.


rumli van a szobámban: gyertyaöntés és némi varrás



Nagyon finom zabpelyhes sütit találtam  itt,  ebben a blogban. Nekem így sikerült, minden esetre a foltklubban  az utolsó morzsáig elfogyott!


fények a lakásban itt és ott


Mucó macskánk érdeklődéssel figyelte a hóesést addig, amíg meg nem zavartam a fotózással :)






2010. december 5., vasárnap

Bécsi Advent pénteken

Úgy alakult, hogy idén foltvarrós társaimmal és lányommal eljutottam buszos szervezéssel Bécsbe. Pénteken reggel indultunk, szürkeségben, latyakban majd hóesésben. Időnként araszolgattunk, több karambol mellett haladunk el. Mosonmagyaróvárnál a "technikai szünet" hosszúra sikerült, annyi Ausztriába igyekvő turista gyűlt össze. Bécsbe érve egy kis buszos idegenvezetős sétát tettünk, aztán a Rathaus oldalában  búcsút vettünk egymástól. Kis csoportokban szétoszlottunk, ki az Adventi hangulatot kereste, ki múzeumba ment, ki foltvarró üzletbe. Mi is nagyot sétáltunk, egy forró puncs megmelengetett bennünket, amíg az árusok portékáit nézegettük.
Könyvesboltban sikerrel jártam, csendes hóesés és csillogó fények mellett nézelődve megállapítottuk, hogy  jól érezzük magunkat. A hazaút hosszabb ideig tartott, több autós, akik az időjárást figyelmen kívül hagyták kellemetlen helyzetbe hozták magukat és másokat. Összességében jó társaságban, szép dolgokat látva, jó napunk volt, ami hozzátartozik az Adventi készülődéshez.












Advent második vasárnapja

Napsütéses, havas, boldog Advent második vasárnapját kívánok!


2010. december 2., csütörtök

Hóesés, meleg lakás,sütögetés

Délelőtt még úgy gondoltam, hogy elindulok vásárolni. Délben havazni kezdett. Ilyenkor nem szeretek autóba ülni. Holnapra minden képen kellett volna pékárú, ez halaszthatatlan, a többi elintézni való ráér.Aki ismer, tudja, rengeteg szakácskönyvem van, de most a blogokban böngésztem. Találtam számomra megfelelőt és INNEN szerzett ötlet alapján megsütöttem a zsemléket és a kalácsot. Kicsit módositottam a saját szájíz szerint, de hát ez igy szokott lenni nálam. A receptek kiválóak, mindenkinek ajánlani tudom. Férjem és lányom már értesültek, hogy saját készítésű pékárú várja őket. A hó újra szállingózik, vagy még mindig?????



A zsemléket kenyérsütőgépben dagasztottam és kelesztettem, majd formáztam és sütőben sütöttem.


A kalácsot a megadott recept szerint készitettem, még vaniliás cukrot, reszelt citromhéjat és pici mézeskalács fűszert tettem a lisztbe.A gép kavarta, dagasztotta. Majd kivettem a gépből és átgyúrtam, hármas fonatot készitettem, úgy tettem vissza a gépbe keleszteni. Amikor jónak ítéltem, szeletelt mandulát dugdostam a fonatok közé, lekentem tejjel és egy órát sütötte a gép. Isteni az illata! 



2010. november 28., vasárnap

Advent első vasárnapja


Advent első vasárnapja


Elérkezett az Advent szép időszaka. Ateista és vallásos, kicsi és nagy, mindenki várja ezeket a napokat.
Reggel korán keltem a család előtt és gyorsan kitettem a nappali falára az adventi naptárt. Zsebeibe tettem lányom kedvenc szaloncukrait és a fehér csillagot, ami jelöli a múló napokat. Férjem és magam  szaloncukrai a tavaly dekupázsolt faháncs tálcába kerültek.(Előző életében gombát árultak benne.) Idén is több adventi koszorúm lesz.A mostani egyszerű szalmakoszorú, amire szalmából készült csillagokat és saját készitésű piros gyertyákat tűztem. (Két napja gyertyákat "főztem"a tűzhelyen, Férjem nagy csodálkozására :) )


Nálunk mindig történik valami....Békés reggelizésünk végén, kávémat iszogatva kibambultam az étkező ablakán.Parányi kertem után utca következik, aztán a túloldalon kertes családi házak nagyra nőtt fenyőfáikkal. Nyáron fedeztük fel, hogy egy mókus reggel lebukdácsol a villanyvezetéken három oszlopnyit, aztán valamikor estefelé felfelé veszi az irányt. Jó ideje nem láttuk, arra gondoltam már téli álmot alszik egy odúban vagy valahol egy padláson.Most nagyon szedte apró talpacskáit, de sikerült róla egy képet készíteni Férjemnek.(én annyira el voltam foglalva a mókus nézésével, hogy eszembe se jutott az egyébként mindig kéznél levő gépemet előkapni.Férj volt a szemfülesebb!)






2010. november 27., szombat

Az első hó!

Tegnap este nagyon fájt a fejem....esett az eső...majd a havas eső...végül éjfél előtt leesett ez a tél első hava.
Egész éjjel havazott és reggel a kertem fehér lett.Kis kerti tavam befagyott, halacskáim lent a "mélyben" téli álomba merültek.Reggel békés hangulatban gyertyákat öntöttem az adventi koszorúba.  



a téli kerti tavacskám


reggeli gyertyaöntés egy része





2010. november 23., kedd

Vasútállomásról kép

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan reagáltok erre a vetitésre! :) Mellékelem a pályaudvarról azt a lépcsősort, ahonnal a gyerekek lezúgtak táncolva. Mi csendes időben jártunk ott. :)


Vasútállomás....

Főiskolás lányom néhány napra Hollandiába utazott ott tanuló barátnőjéhez.Ha már ott volt, elvonatozott Antwerpenbe, ahol az elmúlt félévben Erasmusos diákként élt. Voltak némi bonyodalmai az utazás során, mivel baleset miatt sokat kellett várakoznia. De végül megérkezett szeretett városába. Ott már minden simán ment, ám nem volt ilyen meglepetésben része,mint az alábbi linken látható! Bár ez a meglepetés vidám és kicsit meghökkentő!    http://streaming.vtm.be/VTM/opzoeknaarmaria/Video/STUNT_MARIA_FINAL_EXPORT.wmv

2010. november 16., kedd

Nyárias ősz....(esetleg tavasz....)

Ma csodás kertészkedési idő volt. Dél körül a napsütésben, Mucó macskám segitségével felszedtem a Kanna (Canna indica) egzotikus növényem hagymáit. Azért tudom ennyire pontosan, mert tegnap kaptam egy igen terjedelmes növénytanácsadó könyvet egy barátnőmtől, és ebben kitanulmányoztam latin nevét a dekorativ piros vrágú növénynek. Levágtam az elszáradt rózsákat és még néhány fotót készitettem. Csodálkozva tapasztaltam, hogy az aranyvessző (amit aranyesőnek is szoktak nevezni) imitt-amott virágzik!! Tavaszodik?? Olyan jó idő volt, hogy a verandán ebédeltünk.


segítségem a kertben



18 fok van!!


krizantém és bogarak


pálma, krizantém,láda virághagyma,levelek...


tavasz az őszben - aranyvessző nyilik a kertemben



















    

2010. november 6., szombat

HATÁRTALANUL képek

Pénteken ügyeletes voltam a Várban, a Határtalanul foltvarró kiállitáson. Egyenlőre kevesen jöttek fel ebben a szép időben nézelődni, de igy nyugodtan tudtam fényképezni. Pár képet megmutatok.







Budafolt csoport néhány tagja

2010. november 5., péntek

HATÁRTALANUL

Minden kedves foltvarró és nem foltvarró ismerősömet invitálok egy kiállitásra.




2010. november 3., szerda

Egérfogás

Mucó macskánk rendszeresen "szállit" egeret. Az áldozatot szép gondosan a bejárati lábtörlőre helyezi......időnként meg is eszi, akkor csak egy farkinca maradvány jelzi, hogy éjjel harc volt a kertben. Lassan két hete történt egy álmos családi reggelizésnél, amikor lányom felsíkoltot, "Anya egér van a konyhában!"  Majd még egyszer, most már nyugodtabb hangon közölte, merre szaladt a cinike. Nosza, elő a zseblámpát, négykézláb  a szekrény alá bújtam, de nem láttam semmit. Délelőtt a nappali foteljában ülve egy villanást észleltem, egy kis szürkeség a zongora alá pucolt. Zseblámpa, négykézlábazás....és ekkor már láttam, hogy ott kucorodik a sarokban, csillogó szemébe néztem. Mucókánk a másik fotelban aludt, de az eseményre leugrott és azonnal hasra feküdt és lesegetett a zongora alá, majd nyávogással jelezte, hogy ő oda aztán nem fér be, segítsek .Hoztam a tollseprőt, benyúltam a hangszer alá.(Legalább ki is takarítottam :) Egy pillanat alatt kifutott az egér, Mucó utána, fujtatás, szőnyeg csúszik, egér a könyvespolcra felszalad, Mucó utána, újságok repülnek, aztán csönd. Egérke az infarktus határán elvonult a sarok könyvespolc mögé. Macskánk darabig tanácstalanul álldogált, aztán vissza feküdt. Közben a család többi tagja úgy döntött, vagy megfogja Mucó, vagy valami humánus módon becserkésszük az egeret. Elmentek egy csoda dobozt venni, amibe be tud menni a kisegér, de élve marad és majd elszállitják békésebb helyre.A következő tíz nap az egérvadászatban telt el. A diót megeszegette a cini, szemtelenül ide-oda futott egy pillanat alatt, Mucó már rá se hederitett. Szombaton egy kedves barátnőmmel kávézgattunk, amikor a kanapé alól, a barátnőm cipője mellett elsuhant a TV szekrény mögé. Barátnő sikolt, én csak közömbösen megjegyeztem, "ja, ez a házi egerünk". Gondos barátnő azonnal  ellátott jó tanáccsal, a közismert cserép-dió egérfogó taktikával. Már én is kezdtem únni a hivatlan vendéget. Amikor békés varrogatásom közben hallottam, hogy görgeti a megtört diót, sőt felnéz rám, akkor tudtam, hogy most cselekedni kell. Hétfőn reggel mindannyian elmentünk otthonról és csak este mentünk haza. Három cserepet (igazi, békebelit) helyezett lányom a lakás különféle helyeire, fél dióval feltámasztva, mindezt újságra helyezve. Este amikor haza értünk első dolga volt megnézni, történt-e valami? Hát történt! Na most mit csináljunk,ha a cserepet  felvesszük, kiszalad az egér alóla. Férj volt a bátor, újságostól kivitte a verandára és egy kis üveg akváriumba tette a cuccot, leemelte a cserepet és azonnal rá egy nagy kartont. Cinike ott volt!!! Rohangászott, ki akart ugrani, szemeztünk egymással. Aztán lassan megnyugodott és rágcsálta a diót tovább. Mucókánk is ott serénykedett mondanom se kell. Miután megcsodáltuk milyen csillogó szeme van, milyen gömbölyű a füle, vékonyak a lábai, hosszú a farka, lefotóztam. Megegyeztünk, hogy adunk neki még egy esélyt, ha már olyan ügyesen megvédte életét Mucónkkal szemben. Apa és lánya akváriumostól elindult a közeli park felé, természetesen macskánk is követte őket. A delegáció addig ment, amig eljutottak ahhoz a ponthoz az utcán, ameddig velünk is sétálni szokott a vörös macskánk. Ezután még kicsit beljebb mentek és az akváriumból szabadon engedték cinikét diójával együtt. Két napja nem tudunk róla, reméljük jól van a Törley mauzóleum parkjában.





2010. október 28., csütörtök

Kertem

Jó pár napja nem írtam semmit...Ez az ősz, nem az én őszöm, nem szoktam beteg lenni, főleg ennyire, mint most....
Keltem, feküdtem, de azért a családot elláttam. Mivel "szobafokságon" voltam, neki álltam a foltvarrós dossziékat átnézni.....hááááát, hogy mi mindent gyűjtöttem össze az elmúlt évek alatt!!!
Ma csodálatosan sütött a nap! Kimerészkedtem a kertembe és szomorkásan vettem tudomásul, hogy kicsit elhanyagoltam növénykéimet.....De ebben a szelíd lepusztulásban is volt valami, ami jókedvre derített. A rozsdásodó eperlevelek között még találtam virágot, sőt pár szem ici-pici piros, ( na jó, rózsaszin) eperszemecskét!!! A pálmafa is kint van még az őszi színekben pompázó kertemben. Remélem hétvégén még jó idő lesz és tudok matatni szeretett növényeim között.


2010. október 17., vasárnap

Hétvégi kikapcsolódás



Szeretem a sanzont. Edit Piaf francia énekesnő volt, gyerekkoromban a rádióban sokat hallottam számait.
Péntek este a MÜPA-ban újra lehetett hallani. Persze nem a "kis veréb", ahogy annak idején hivták,
hanem Jil Aigrot énekelt, akinek hangja hitelesen adta vissza a hires énekesnő lényét.A lelkes közönség tapssal hálálta meg a szép estét.



Vasárnap délutánra is akadt szórakozás.Férjem már régebben olvasta, a héten bemutatott megfilmesitett Izek,imák,szerelmek könyvet.Most elmentünk megnézni mi is. Elgondolkodtató, hogy a mai világban, amikor szabadon lehet társat választani,válságban van a házasság, mint intézmény.Persze, nem mindenki tud elfutni a gondjaival Indiába és Baliba, hogy megtalálja önmagát és a megoldást. Nekem az életvidám, harsány, pizza és spagetti evős vigasztalás tetszett. A szép tájak látványa, a különféle sorsok megismerése, a lelkizések, úgy gondolom nekünk nőknek biztosan tetszeni fog. Aki spiritualis beállitottságú, annak még inkább.

Ezüstvölgy

Szeptember már rég volt..... Minden foltvarró olvasott különféle blogokban és CÉH újságában is, a szokásos őszi nagy foltvarró zarándok útról, de a mai szomorkás vasárnap délután hogy jobb kedvre derüljek,megnézegettem saját képeimet.Aztán úgy gondoltam én is beszámolok erről az útról.Sokszor hallottam kedves foltos ismerőseimtől erről a fergeteges programról. Nagyon boldog vagyok, hogy lányommal együtt én is részt vehettem ezen a buszos kiruccanáson. Aki ott volt, szerintem mindenki élvezte.Sári és Szabolcs szervezésében remek volt a buszos út, a szállás, folyamatos meglepetés látni valók naponta. A társaság jókedvű, vidám csapat, sok nevetéssel és a látnivalók hangos megbeszélésével. Nagy élmény volt számomra ennyi patchwork termék felvonultatása.Kicsit elszomorodok, hogy sose fogok ilyen szépen varrni, de hát a múzeumban, amikor a festményekben gyönyörködöm, eszembe se jut, hogy én is fessek....maradok a patchwork lelkes nézőjének és hívének és ha valami kikerül a kezem közül, akkor nagyon boldog vagyok.
Néhány képet mellékelek itt és itt


2010. október 5., kedd

Esős nap...

Jaj, de nem szeretem ezt az időt! Már második napja vigasztalanul esik, sötét van, sehol egy halvány napsugár.Mit lehet ilyenkor tenni? Mivel vasárnap kell kitenni a lomtalanitásra szánt dolgokat, igy nyugodt szivvel le lehet menni a pincébe pakolászni, hiszen édes mindegy hol van a villany felkapcsolva.Tegnap órákig rámoltam, amikor kezembe került egy régebben beszerzett, ám nem jól funkcionált lábtartó.Ki akartam dobni, aztán eszembe jutott, hátha jó lenne Mucónak.Eljött az az idő, amikor Mucó mancsait és szőrét minden alkalommal le kell törölnöm, ha megérkezik a vizes kertből.Igaz, alulról jön fel, a macskaajtón keresztül és amig felérkezik, addig kicsit "lejárja" a nedvességet. Felvittem a lábtartót a nappaliba, a radiátor elé tettem. Mucó figyelte ténykedésemet, aztán én felvettem és "megbeszéltem" vele, hogy jó lenne, ha nem a fotelban ücsörögne ezentúl, hanem ezen az új helyen. Rátettem, megszimatolta, majd kétszer balra, egyszer jobbra fordult ( aki ismeri a macskákat, az tudja, mindig forgolódnak a végleges elhelyezkedésig), sóhajtott beletörődve és elaludt. Azóta egy éjszaka is eltelt és úgy látom tetszik ez a hely neki, dorombolva szundikál.



Ebben a rámolásban valami finommal szerettem volna magamat megjutalmazni, valami jóféle levessel.
A kamrában ott várakozott egy szép sütőtök. Ebből készitettem krémes sütőtök levest. Amikor elkészült, megteritettem és a Férjjel együtt kanalaztam az illatos, mézzel édesitett forrró levest, akkor úgy gondoltam, ezt a bánatos őszi napot is kellemessé lehet tenni.







2010. október 3., vasárnap

Október első vasárnap estéje

Hosszas tűnődés után ma este úgy döntöttem, leülök és elkezdem írni blogomat.
Első sorban arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy miért kezdek el én is irni blogot, amikor annyi jó, nivós működik, mit akarok közölni azoknak, akik soraimat olvassák.Hiszen se főzős, se kézimunkázós nem lesz igazából az én blogom .Azaz mégis: fogok sütni, főzni ,hobbyjaimat is megmutatom. De semmi eredeti ötlettel, nagy dologgal nem fogok jönni, hiszen mindent kitaláltak már előttem.Én csak időnként jelentkezem és megmutatom, mi fért a napomba.Pár hónappal ezelőtt lányom még Belgiumban tanult és a parányi konyhájában egyszerű felszerelések mellett mindenféle nehézségei akadtak .Akkoriban skype-on adtam segitséget és volt egy mulatságos "együtt sütésünk" amikor mindkettőnk konyha asztalán ott állt a laptop és egyszerre hajtogattuk a krumplis pogácsát.
Ekkoriban fogalmazódott meg, hogy blogban fogom elküldeni az otthoni recepteket, hiszen állandóan fotóztam és írtam az aznapi ételeket. De ez elmaradt, mert június végétől újra otthon van velünk.

Egész életemben valamit mindig csinált a két kezem. Tanultam zongorázni, az iskolában az órák alatt állandóan rajzoltam a tankönyveimbe.Két évig a gimnáziumban kerámia órákra, majd gimnázium váltáskor a másikban varró órákra jártam.Akkoriban 5 + 1 rendszerű oktatás volt, 5 napig humán és reál tantárgyakat tanultunk és egy nap ( ezt vártam a legjobban) pedig agyaggal dolgoztunk, formáztunk valami szépet, vagy varrni, himezni tanultunk. Természetesen otthon is részt kellett venni a háztartásban, segíteni a sütés-főzésben, a takaritásban és a kerti munkálatokban. Ez igy volt jó és természetes.
Aztán felnőtt lettem, dolgozni kezdtem (műszaki rajzolóként megint a kezeimre volt szükség), két gyereket szeretgettem és felneveltem. Ma pedig otthon vagyok és egy újabb életformában élek.Háztartásra több időm van és minden egyéb más számomra kellemes időtöltésre. Igy aztán kertezem, macskázom, neten böngészek, rengeteget fotózom, barátnőkkel találkozom, újabban bele kóstoltam a patchwork varrás rejtelmeibe.Ez utóbbi kézimunka nagyon tetszik, csodálom mások gyönyörű munkáit, de én igen szerényen művelem.

Nos, miről fog szólni az én blogom? Arról, ami a napomba belefér és valamiért úgy gondolom, érdekes lesz annak, aki ide bekukkant.


Milyen is volt a mai napom? Ezen a szürke vasárnapon úgy gondolta a család, hogy csendes "szöszögős" napot tartunk.Mindenki tette a dolgát a családban. Ebédre egyszerű vadast készitettem és gőzben melegitettem hozzá knédlit.




 Délután amig a Hölgyválasz cimű filmet közösen megnéztük, addig elő vettem a rongyos dobozomat és válogattam karácsonyi anyagokat.

 Később a kertben Férjemmel kicsit matattunk, addig megsült a finom almás-sütőtökös pite, amire Lányom vigyázott. Még virágzik a kertem, persze szerényen, de sikerült egy csokrot késziteni.





Aki a legtöbbet pihent a családban, Mucó, a 10 éves családi kedvenc macsek. Róla sokat fogok mesélni.






Készitettem fotókat, remélem sikerül feltennem. Ennyi fért a napomba. Olvassátok szeretettel.

Utóirat. Mindenkit aki blogot ír, csak tisztelni tudok, mert nem kis munka!!