Egérfogás

Mucó macskánk rendszeresen "szállit" egeret. Az áldozatot szép gondosan a bejárati lábtörlőre helyezi......időnként meg is eszi, akkor csak egy farkinca maradvány jelzi, hogy éjjel harc volt a kertben. Lassan két hete történt egy álmos családi reggelizésnél, amikor lányom felsíkoltot, "Anya egér van a konyhában!"  Majd még egyszer, most már nyugodtabb hangon közölte, merre szaladt a cinike. Nosza, elő a zseblámpát, négykézláb  a szekrény alá bújtam, de nem láttam semmit. Délelőtt a nappali foteljában ülve egy villanást észleltem, egy kis szürkeség a zongora alá pucolt. Zseblámpa, négykézlábazás....és ekkor már láttam, hogy ott kucorodik a sarokban, csillogó szemébe néztem. Mucókánk a másik fotelban aludt, de az eseményre leugrott és azonnal hasra feküdt és lesegetett a zongora alá, majd nyávogással jelezte, hogy ő oda aztán nem fér be, segítsek .Hoztam a tollseprőt, benyúltam a hangszer alá.(Legalább ki is takarítottam :) Egy pillanat alatt kifutott az egér, Mucó utána, fujtatás, szőnyeg csúszik, egér a könyvespolcra felszalad, Mucó utána, újságok repülnek, aztán csönd. Egérke az infarktus határán elvonult a sarok könyvespolc mögé. Macskánk darabig tanácstalanul álldogált, aztán vissza feküdt. Közben a család többi tagja úgy döntött, vagy megfogja Mucó, vagy valami humánus módon becserkésszük az egeret. Elmentek egy csoda dobozt venni, amibe be tud menni a kisegér, de élve marad és majd elszállitják békésebb helyre.A következő tíz nap az egérvadászatban telt el. A diót megeszegette a cini, szemtelenül ide-oda futott egy pillanat alatt, Mucó már rá se hederitett. Szombaton egy kedves barátnőmmel kávézgattunk, amikor a kanapé alól, a barátnőm cipője mellett elsuhant a TV szekrény mögé. Barátnő sikolt, én csak közömbösen megjegyeztem, "ja, ez a házi egerünk". Gondos barátnő azonnal  ellátott jó tanáccsal, a közismert cserép-dió egérfogó taktikával. Már én is kezdtem únni a hivatlan vendéget. Amikor békés varrogatásom közben hallottam, hogy görgeti a megtört diót, sőt felnéz rám, akkor tudtam, hogy most cselekedni kell. Hétfőn reggel mindannyian elmentünk otthonról és csak este mentünk haza. Három cserepet (igazi, békebelit) helyezett lányom a lakás különféle helyeire, fél dióval feltámasztva, mindezt újságra helyezve. Este amikor haza értünk első dolga volt megnézni, történt-e valami? Hát történt! Na most mit csináljunk,ha a cserepet  felvesszük, kiszalad az egér alóla. Férj volt a bátor, újságostól kivitte a verandára és egy kis üveg akváriumba tette a cuccot, leemelte a cserepet és azonnal rá egy nagy kartont. Cinike ott volt!!! Rohangászott, ki akart ugrani, szemeztünk egymással. Aztán lassan megnyugodott és rágcsálta a diót tovább. Mucókánk is ott serénykedett mondanom se kell. Miután megcsodáltuk milyen csillogó szeme van, milyen gömbölyű a füle, vékonyak a lábai, hosszú a farka, lefotóztam. Megegyeztünk, hogy adunk neki még egy esélyt, ha már olyan ügyesen megvédte életét Mucónkkal szemben. Apa és lánya akváriumostól elindult a közeli park felé, természetesen macskánk is követte őket. A delegáció addig ment, amig eljutottak ahhoz a ponthoz az utcán, ameddig velünk is sétálni szokott a vörös macskánk. Ezután még kicsit beljebb mentek és az akváriumból szabadon engedték cinikét diójával együtt. Két napja nem tudunk róla, reméljük jól van a Törley mauzóleum parkjában.