Konyhám

2011. szeptember 25., vasárnap

FOLTVARRÓS CSOPORTOS UTAZÁS - 2011.08.15-16. CSALAGÚTTÓL HAZÁIG

Anya, mikor érkezünk már haza?
No, ez nem akkor, augusztus 15.-én, a haza indulás kora reggelén hangzott el, hanem ma. Lányom szerint már be kellene fejezni az úti beszámolómat és másról is írni. Igaza van, de mentségemül szolgáljon, alapos munka előzi meg a végleges bejegyzéseimet.
Korán, reggel hét órakor reggeliztünk az Ibis hotelban, majd bőröndöket cipeltünk és 7.30-kor elkezdődött a hosszú hazaút. Lányom és én erre fel voltunk készülve, mp3-asunk tele volt jó zenékkel, olvasni valóink is még otthonról kitartottak.
Érdekes módja volt a szigetország elhagyásának. Kicsit vegyes érzésekkel fogadta a varrós társaság, hogy a híres Csatorna-alagúton
(Channel Tunnel) a La Manche csatorna alatt fogunk utazni.

1994.május 6.án adták át a forgalomnak a csatornaalagutat, ami Folkestone és Calais városokat köti össze. Dover és Calais között komphajók ingáznak (egy ilyennel jöttünk Angliába), mindenféle időjárásnak kitéve. Az alagútban gyorsan lehet haladni, a comppal  
látványosabb. A Csalagút minden esetre egy műszaki csoda, mindenki utána tud nézni a neten. Érdekessége, hogy nem egy, hanem három alagútból áll, két vonat és egy szerízalagútból.



Nagy parkolóban gyülekeztek a buszok és személyautók.Kijelző táblákon jelezték, hogy mikor kerül ránk a sor, hogy beszállhassunk.
Időnk volt bőven és mint a repülőtéri terminálban, itt is volt lehetőség nézelődni, enni, ajándékot vásárolni. Mi is így tettünk és az újságos részleget vettük szemügyre. Két xszemes újságot találtunk, amiben még valamicske patchwork mintát is találtunk és utolsó fontunkat elcsokiztuk. Hamarosan ránk került a sor, buszunk a hosszú vonatban megtalálta a helyét és elindultunk. 50 percig tartott az érdekes utazás, bár látni semmit nem láttunk (azaz egymást igen, hiszen a vonat ki volt világítva). Olyan utaztunk is, meg nem is érzés volt. Aztán óra átállítás volt és haladtunk egészen Aachenig. Hotel Ibisbe bizony későn, este tíz órakor érkeztünk, akkor kaptuk a meleg vacsoránkat. Egy pohár sör mellett összegeztük, hogy még egy éjszaka távol az otthontól.....
Másnap zuhogó esőben, nyolc óra után elindultunk. Igen, hosszú volt az út, de nem kibírhatatlan. Hűséges macitársaink ott ültek velünk.

Idővel kiderült, nem csak Zsófi lányom és én a nagy macibarát, mások is vettek Londonban brummogókat. Össze is ismertettük őket...    :)

A kiállításon vett xszemes kis képeket közben szorgalmasan varrta a
lányom, a telefonfülke ott el is készült. Ausztriában egy Landzeitnél
estebédeltünk, két filmet is megnéztünk a buszban, végre este 11-kor megérkeztünk a parkolóba. Általános nyüzsgés, bőröndök keresgélése (és mint utólag kiderült elcserélése....), nagy elköszönések, puszik és ölelések. Férjem már várt ránk, becuccoltunk az autónkba és boldogan mentünk otthonunkba.

Összegezés: Nagyon köszönöm Sárinak az út szervezését, ami nem volt könnyű! Sok érdekeset láttam és jól éreztem magam. Sok probléma volt, de ezek az idő rostáján kihulltak. Nem vártam semmit, így sokat kaptam! Nem azt néztem, hogy mit nem tudtam megnézni ilyen-olyan okból, hanem annak örültem, amit láttam.Itthon újra éltem az utat, hiszen 1400 db fotót készítettem, ezeket szelektáltam, 487 db kép maradhatott meg. A kiállításról készült képeket most fogom feldolgozni. Boldog ember vagyok, mert   
eljutottam Londonba. Több útikönyvet most olvastam el, és képeimet nézve újra felfedezek valami szépet. 

Most pedig itt a vége, fuss el véle! Foltos üdvözlet mindenkinek!



2011. szeptember 23., péntek

FOLTVARRÓS CSOPORTOS UTAZÁS - 2011.08.14. WARWICK

Elérkezett utolsó programunk.....Reggeli után buszunk elindult a varrós hölgyekkel. Néhányan lelkesen kiszálltak a quilt kiállítást újra áttanulmányozni, de a többség a Warwickshire grófság ősi várába készült. Leparkoltunk a busszal és amíg csoportvezetőnk belépő jegyekért elment, addig a szűk utcájú, fagerendás házairól híres Warwick városkát néztük meg.

Miután megcsodáltuk a városkát, gyalogosan eljutottunk a várhoz, ami méreteiben igencsak tekintélyes volt!

Még csak nézegettük kívülről a várat, amikor mosolygós hölgy került elő, fotózásra kértük. Majd besétáltunk a várudvarba, ahol egy kisasszony sétált felénk, újra fotózás. Aztán szépen egymás után nézegettük a várban levő programokat. 

Először a várban valaha régen élők hétköznapjait néztük meg. Rengeteg fotót készítettem, alig tudtam néhányat kiválasztani. Nagyon remek viaszfigurák "személyesítették" meg a történéseket.
Amikor vége volt ennek a programnak, a várudvarban néztünk szét.
Egyre gyűltek az emberek, hogy a  különféle szabadtéri programokban részt vegyenek.


Átsétáltunk a nagy torony előtti falhoz, onnan rettentő sok lépcsőjárással, lihegve feljutottunk a magasba. Szédületes volt a látvány, így is, úgy is!


A vár mérete számomra lenyűgöző. Nem beszélve arról, hogy ilyen épségben, teljes felszereltségével, különféle korokat bemutató termeivel lévő történelmi építményt még nem láttam!Megcsodáltuk a váron kívüli lankás tájat, a bájos folyócskát, a csónakázókat. Miután leereszkedtünk a toronyból, egy elegáns angol inas invitált bennünket teára....

Bepillanthattunk a finom angol társasági életbe, hallhattuk, ahogy a kandalló előtt a gróf és a grófné az időjárásról csevegett.....a vendégek teáztak, kártyáztak, a szalonban zongora szólt, az idős férfiak a könyvtárban olvastak, a hölgyek hagyták, hogy udvaroljanak nekik.....oh!
Majd egy egészen más korba tértünk a lovagtermen és más épületszárny után.....

Londonban nem jutottunk el madame Tussaud panoptikumába - itt megcsodálhattuk a viaszfigurákat. A legérdekesebb és leghíresebb kétség kívül VIII. Henry a hat szerencsétlen sorsú feleségével, íme itt állnak szépen, békésen....
Még megnéztük a vár kápolnáját és a vitrinben a vár makettjét.

Természetesen rengeteg látnivaló maradt még. Kívül a várfalakon megcsodáltuk a zsilipet, a vízimalmot, majd a túlsó oldalon a harcias program szereplőit, akik korhű ruhákban harci eszközökkel bemutatót tartottak az innenső parton földön ülő türelmes nézőknek.
Mi már csak a szendvicseinkkel és fáradt lábainkkal voltunk elfoglalva.....aztán egy mentőautót láttunk, körülötte izgatott magyarokat.
Bizony egyik foltvarrós társunk balesetet szenvedett, elesett, eltört a  lába. Mi már akkor értünk oda, amikor éppen indulni akartak a kórházba. Mint megtudtuk, mindenki segített, aki csak tudott, a látogatók közül valaki mentőt hívott, másik folttársunk férje vállalta a kísérő szerepét. Végül angolul beszélő lányom kísérte be a kórházba, ahol csoportvezetőnk már várta....(azóta már itthon van műtét és kezelés után, mihamarabbi gyógyulást kívánunk innen is!!)
Az este nyomott hangulatban telt.....csomagoltam lányom helyett is, aki későn, fáradtan és éhesen érkezett. Elalvásig a mai igen eseménydús napon gondolkodtam....

folytatás következik...














2011. szeptember 12., hétfő

FOLTVARRÓS CSOPORTOS UTAZÁS - 2011.08.13. Powis Castle&Park

A mai napra "meglepetés" utazás lett beígérve. Már a reggel meglepetéssel kezdődött -  Zsófi lányom ágyba hozta a kávét két puszival, ma volt a születésnapom.Férjem is felhívott mobilon és mások is jelentkeztek.Reggeli után jókedvűen elindultunk.A szokásos mp3-as hallgatása és a változó táj nézelődése mellett egyszer csak megérkeztünk egy kis mezővárosba, Welshpoolba, ami Anglia és Wales határánál fekszik. Itt kiszálltunk egy kis sétára, az úticélhoz később mentünk.




A kis városka elég helyes volt, de igazán már a Powis Castle és Park izgatott bennünket.Walesi hercegek erődnek építették, majd a további generációk festmények és bútorok gyűjtésével gazdagították. Idővel hatalmas parkot hoztak létre, benne igazán különleges, méretükben igen magas fákkal.Amikor felsétáltunk a domboldalon álló várkastélyhoz, a vörös színén kívül először semmi különösebb nem tűnt fel......aztán megláttuk a parkot és ahogy szépen leereszkedtünk lépcsőkön , szintről szintre más arcát mutatta a vár- és parkegyüttes. Csak ámultunk és bámultunk, azt se tudtam, fotózzak, vagy videózzak. A várban nem lehetett fotózni, ott is sok szépet és régiséget láttunk. A parkban készült fotókhoz azt hiszem nem kell magyarázat. Mint mindig, itt is ajánlom, hogy a képre kattintva a megnagyobbodott képben jó gyönyörködni.













Igazán szép napot töltöttünk ebben a várkastélyban. Az idő is kellemes volt, egyszer  csak le tudtuk venni a kabátot és a fűre leterítve, otthonról hozott gyümölcs és csoki majszolása közben megállapítottuk, hogy milyen szerencsések vagyunk,igen szép helyen vagyunk! Itt és most!Mai napról több szépet nem is lehet írni.

2011. szeptember 10., szombat

FOLTVARRÓS CSOPORTOS UTAZÁS - 2011.08.12. Quilt fesztivál

Birminghamban, a már ismert Formula 1 hotelban ébredtünk. Reggelizni a szomszédos Ibis hotelba sétáltunk át, majd 9.30-kor elindult a buszunk a valamikor repülőtér kiállítássá átalakított területére.A parkoló, az épület hatalmas, tele nyüzsgő, izgatott foltvarróval. A kiállított munkákról a képtáramba teszek fel képeket, kis türelmet kérek. Most a benyomásomról számolok be.


                     A fesztivál épülete kívülről így nézett ki.



                 A fogadócsarnokban vehettük meg a belépőket.


    Két kedves hölgy fogadta a látogatókat az információs pultnál.


A katalógusban 1179 db alkotás volt feltüntetve!! Sajnos képeket nem tettek bele, a művek mellett látható számokból kellett vissza nézni az alkotó nevét.Egy idő után felborult a sorrend, azt néztem tovább, ami nagyon megtetszett.







Néztük a kiállított alkotásokat, foltvarrós könyveket böngésztünk, árusok portékáiban válogattunk, majd fáradtan leültünk ebédelni, kávézni, aztán minden kezdődött elölről addig, amíg este hat óra lett.
Fáradtan ültünk be a buszba, a hotelig kicseréltük élményeinket. Vacsora után már nem "szomszédoltunk", prospektusokat nézegettem, Zsófi pedig el kezdett Xszemest varrni. (azóta elkészült, részben a vissza úton, részben itthon, már csak keretet kell vásárolni.....)
            A gárdista piros emeletes buszon megy telefonálni...  
                  (Ez a kitalált története a 3 kis képecskének)

             
folytatás következik....

2011. szeptember 8., csütörtök

FOLTVARRÓS CSOPORTOS UTAZÁS - 2011.08.11.Stratford-on-Avon

Esős reggelre ébredtünk.....Már előző este "visszaköltöztünk" a bőröndökbe....Reggeli után jött a buszunk értünk, újra elfoglaltuk helyeinket aztán "könnyes búcsút" vettünk Londontól. Délidőben érkeztünk "Shakespeare's Counry"-ba, azaz Stratford-on-Avon kis városkába. Pillanatokon belül szétszóródott a társaság, csoportban, vagy magányosan próbáltuk felfedezni a hangulatos utcákban és több száz éves fagerendás házakban a múltat. Először a csatornahajók kikötőjét néztük meg, Zsófit a zsilipezés érdekelte, engem a hangulatos, szépen berendezett hajók....




Ezután sétáltunk és nézelődtünk, annyi érdekesség várt ránk!


              Nagy kérdés ugye, hogy "lenni, vagy nem lenni?"


           Shakespeare emlékszínházban megcsodáltuk a jelmezeket.


Bájos hölgy nézett ki Shakespeare háza ablakából a Henley Streeten.


           Körbejártuk a nagy költő lányának és vejének házát.


           Útközben kézcsókkal üdvözölte a lovag lányomat...   :)


                                            Ahogy tetszik....






Bármerre néztünk, minden Shakespeare-ről szólt...A Clopton-hídnál áll a nagy költő szobra, körülötte drámáinak szereplői láthatók. Képeslapok, könyvek, mindenféle szuvenírok kelletik magukat.
Hamarosan kiderül, hogy itt egész évben karácsony van, egy aprócska üzletben ( mint Salzburgban ) egész évben vásárolhatunk díszeket, ha ehhez van kedvünk.


Még két érdekességet mutatok. Egy cippzáras rózsadíszt, ami egy táskára volt tűzve és addig követtem, amíg sikerült lefotóznom....
(Csendben megjegyzem, itthon a barátnőm fekete színben meglepett a születésnapomra!!)




Ezt a centirózsát a Shapespeare színház előcsarnokában, a szuvenírboltban fotóztam le.....





Kicsit elfáradva úti csomagunkból eszegettünk, majd alig egy óra alatt Birminghambe buszoztunk. Itt várt az Ezüstvölgyből ismert F1 hotel. Újabb pakolás, elhelyezkedés után ágyban zenét hallgattunk, aztán elaludtunk a másnapi programra gondolva......

folytatás következik....