Elbúcsúzunk.....

Hetek óta tudom, hogy nagy a baj.....

Napok óta tudom, hogy nincs többé...csak a szívünkben.....

Tizenhárom éve ismerem...idővel kiderült, Édesanyámhoz közel lakott.

Segítőkész volt, időnként meglátogatta szintén egyedül élő Anyukámat.

Szerény, kedves, melegszívű, halk teremtés volt.

Egyedül élt szeretett kutyájával.....fia és családja külföldön.

Valamikor énekesnőnek készült.....amikor osztálytalálkozóra készült,

mindenkinek kottás anyagból gyönyörű szemüvegtartót varrt.

Mert nagyon szeretett foltvarrni.

Amikor ismerkedtem a foltvarrással, betévedtem kerületünk művelődési

házának kicsi varrócsoportjába.....kevesen voltunk.....egymást tanítottuk.

Neki már voltak külföldi patchwork lapjai.....önzetlenül hozta be kis

társaságunknak  és együtt bogoztunk ki egy-egy érdekesebb mintát.

Egyre többen lettünk. Később megválasztottuk csoportvezetőnknek.

Böröczki Erzsike volt az alapító csoportvezetőnk.

Egy darabig együtt mentünk a Várba, közös varrásokra, kiállításokra.

Izgatottan készült első csoportkiállításunkra.....

Aztán kezdett vissza húzódni. Átadta a vezetést másnak.....

Egyre halkabb lett...egyre több gondja volt....

Utoljára júniusban találkoztunk, amikor az egész Budafolt csoport kedves

csoporttársunk verandáján gyűlt össze évadzáró varrogatásra, beszélgetésre.

Másnap felhívott, panaszkodott, hogy nincs jól.....

Nekem az egész nyaram zsúfolt volt, többször fel akartam hívni, elmaradt....

Most már fájdalom és gondok nélkül varrhatod szépséges faliképeidet,

karácsonyi és húsvéti apró ajándékaidat....

Erzsike! Ugye tudod, hogy mindenki mennyire szeretett?

Tisztelettel és szeretettel maradsz emlékeimben.