Elérkezett utolsó programunk.....Reggeli után buszunk elindult a varrós hölgyekkel. Néhányan lelkesen kiszálltak a quilt kiállítást újra áttanulmányozni, de a többség a Warwickshire grófság ősi várába készült. Leparkoltunk a busszal és amíg csoportvezetőnk belépő jegyekért elment, addig a szűk utcájú, fagerendás házairól híres Warwick városkát néztük meg.
Miután megcsodáltuk a városkát, gyalogosan eljutottunk a várhoz, ami méreteiben igencsak tekintélyes volt!
Még csak nézegettük kívülről a várat, amikor mosolygós hölgy került elő, fotózásra kértük. Majd besétáltunk a várudvarba, ahol egy kisasszony sétált felénk, újra fotózás. Aztán szépen egymás után nézegettük a várban levő programokat.
Először a várban valaha régen élők hétköznapjait néztük meg. Rengeteg fotót készítettem, alig tudtam néhányat kiválasztani. Nagyon remek viaszfigurák "személyesítették" meg a történéseket.
Amikor vége volt ennek a programnak, a várudvarban néztünk szét.
Egyre gyűltek az emberek, hogy a különféle szabadtéri programokban részt vegyenek.
Átsétáltunk a nagy torony előtti falhoz, onnan rettentő sok lépcsőjárással, lihegve feljutottunk a magasba. Szédületes volt a látvány, így is, úgy is!
A vár mérete számomra lenyűgöző. Nem beszélve arról, hogy ilyen épségben, teljes felszereltségével, különféle korokat bemutató termeivel lévő történelmi építményt még nem láttam!Megcsodáltuk a váron kívüli lankás tájat, a bájos folyócskát, a csónakázókat. Miután leereszkedtünk a toronyból, egy elegáns angol inas invitált bennünket teára....
Bepillanthattunk a finom angol társasági életbe, hallhattuk, ahogy a kandalló előtt a gróf és a grófné az időjárásról csevegett.....a vendégek teáztak, kártyáztak, a szalonban zongora szólt, az idős férfiak a könyvtárban olvastak, a hölgyek hagyták, hogy udvaroljanak nekik.....oh!
Majd egy egészen más korba tértünk a lovagtermen és más épületszárny után.....
Londonban nem jutottunk el madame Tussaud panoptikumába - itt megcsodálhattuk a viaszfigurákat. A legérdekesebb és leghíresebb kétség kívül VIII. Henry a hat szerencsétlen sorsú feleségével, íme itt állnak szépen, békésen....
Még megnéztük a vár kápolnáját és a vitrinben a vár makettjét.
Természetesen rengeteg látnivaló maradt még. Kívül a várfalakon megcsodáltuk a zsilipet, a vízimalmot, majd a túlsó oldalon a harcias program szereplőit, akik korhű ruhákban harci eszközökkel bemutatót tartottak az innenső parton földön ülő türelmes nézőknek.
Mi már csak a szendvicseinkkel és fáradt lábainkkal voltunk elfoglalva.....aztán egy mentőautót láttunk, körülötte izgatott magyarokat.
Bizony egyik foltvarrós társunk balesetet szenvedett, elesett, eltört a lába. Mi már akkor értünk oda, amikor éppen indulni akartak a kórházba. Mint megtudtuk, mindenki segített, aki csak tudott, a látogatók közül valaki mentőt hívott, másik folttársunk férje vállalta a kísérő szerepét. Végül angolul beszélő lányom kísérte be a kórházba, ahol csoportvezetőnk már várta....(azóta már itthon van műtét és kezelés után, mihamarabbi gyógyulást kívánunk innen is!!)
Az este nyomott hangulatban telt.....csomagoltam lányom helyett is, aki későn, fáradtan és éhesen érkezett. Elalvásig a mai igen eseménydús napon gondolkodtam....
folytatás következik...
2 megjegyzés:
Megint csodaszép helyeken jártatok! Sajnálom, hogy a foltvarró társatok balesetet szenvedett, de a lényeg, hogy most már minden rendben van! Kellemes hétvégét kívánok!
De jó is volt!:)))
Megjegyzés küldése