Konyhám

2010. október 5., kedd

Esős nap...

Jaj, de nem szeretem ezt az időt! Már második napja vigasztalanul esik, sötét van, sehol egy halvány napsugár.Mit lehet ilyenkor tenni? Mivel vasárnap kell kitenni a lomtalanitásra szánt dolgokat, igy nyugodt szivvel le lehet menni a pincébe pakolászni, hiszen édes mindegy hol van a villany felkapcsolva.Tegnap órákig rámoltam, amikor kezembe került egy régebben beszerzett, ám nem jól funkcionált lábtartó.Ki akartam dobni, aztán eszembe jutott, hátha jó lenne Mucónak.Eljött az az idő, amikor Mucó mancsait és szőrét minden alkalommal le kell törölnöm, ha megérkezik a vizes kertből.Igaz, alulról jön fel, a macskaajtón keresztül és amig felérkezik, addig kicsit "lejárja" a nedvességet. Felvittem a lábtartót a nappaliba, a radiátor elé tettem. Mucó figyelte ténykedésemet, aztán én felvettem és "megbeszéltem" vele, hogy jó lenne, ha nem a fotelban ücsörögne ezentúl, hanem ezen az új helyen. Rátettem, megszimatolta, majd kétszer balra, egyszer jobbra fordult ( aki ismeri a macskákat, az tudja, mindig forgolódnak a végleges elhelyezkedésig), sóhajtott beletörődve és elaludt. Azóta egy éjszaka is eltelt és úgy látom tetszik ez a hely neki, dorombolva szundikál.



Ebben a rámolásban valami finommal szerettem volna magamat megjutalmazni, valami jóféle levessel.
A kamrában ott várakozott egy szép sütőtök. Ebből készitettem krémes sütőtök levest. Amikor elkészült, megteritettem és a Férjjel együtt kanalaztam az illatos, mézzel édesitett forrró levest, akkor úgy gondoltam, ezt a bánatos őszi napot is kellemessé lehet tenni.







1 megjegyzés:

bubsza írta...

Lábtartónak azért nem volt jó,mert ez egy trónus!
Méghozzá,Őfelsége Mucókáé!:o)