Október első vasárnap estéje

Hosszas tűnődés után ma este úgy döntöttem, leülök és elkezdem írni blogomat.

Első sorban arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy miért kezdek el én is irni blogot, amikor annyi jó, nivós működik, mit akarok közölni azoknak, akik soraimat olvassák.Hiszen se főzős, se kézimunkázós nem lesz igazából az én blogom .Azaz mégis: fogok sütni, főzni ,hobbyjaimat is megmutatom. De semmi eredeti ötlettel, nagy dologgal nem fogok jönni, hiszen mindent kitaláltak már előttem.Én csak időnként jelentkezem és megmutatom, mi fért a napomba.Pár hónappal ezelőtt lányom még Belgiumban tanult és a parányi konyhájában egyszerű felszerelések mellett mindenféle nehézségei akadtak .Akkoriban skype-on adtam segitséget és volt egy mulatságos "együtt sütésünk" amikor mindkettőnk konyha asztalán ott állt a laptop és egyszerre hajtogattuk a krumplis pogácsát.

Ekkoriban fogalmazódott meg, hogy blogban fogom elküldeni az otthoni recepteket, hiszen állandóan fotóztam és írtam az aznapi ételeket. De ez elmaradt, mert június végétől újra otthon van velünk.

Egész életemben valamit mindig csinált a két kezem. Tanultam zongorázni, az iskolában az órák alatt állandóan rajzoltam a tankönyveimbe.Két évig a gimnáziumban kerámia órákra, majd gimnázium váltáskor a másikban varró órákra jártam.Akkoriban 5 + 1 rendszerű oktatás volt, 5 napig humán és reál tantárgyakat tanultunk és egy nap ( ezt vártam a legjobban) pedig agyaggal dolgoztunk, formáztunk valami szépet, vagy varrni, himezni tanultunk. Természetesen otthon is részt kellett venni a háztartásban, segíteni a sütés-főzésben, a takaritásban és a kerti munkálatokban. Ez igy volt jó és természetes.

Aztán felnőtt lettem, dolgozni kezdtem (műszaki rajzolóként megint a kezeimre volt szükség), két gyereket szeretgettem és felneveltem. Ma pedig otthon vagyok és egy újabb életformában élek.Háztartásra több időm van és minden egyéb más számomra kellemes időtöltésre. Igy aztán kertezem, macskázom, neten böngészek, rengeteget fotózom, barátnőkkel találkozom, újabban bele kóstoltam a patchwork varrás rejtelmeibe.Ez utóbbi kézimunka nagyon tetszik, csodálom mások gyönyörű munkáit, de én igen szerényen művelem.

Nos, miről fog szólni az én blogom? Arról, ami a napomba belefér és valamiért úgy gondolom, érdekes lesz annak, aki ide bekukkant.

Milyen is volt a mai napom? Ezen a szürke vasárnapon úgy gondolta a család, hogy csendes "szöszögős" napot tartunk.Mindenki tette a dolgát a családban. Ebédre egyszerű vadast készitettem és gőzben melegitettem hozzá knédlit.

 Délután amig a Hölgyválasz cimű filmet közösen megnéztük, addig elő vettem a rongyos dobozomat és válogattam karácsonyi anyagokat.

 Később a kertben Férjemmel kicsit matattunk, addig megsült a finom almás-sütőtökös pite, amire Lányom vigyázott. Még virágzik a kertem, persze szerényen, de sikerült egy csokrot késziteni.

Aki a legtöbbet pihent a családban, Mucó, a 10 éves családi kedvenc macsek. Róla sokat fogok mesélni.

Készitettem fotókat, remélem sikerül feltennem. Ennyi fért a napomba. Olvassátok szeretettel.

Utóirat. Mindenkit aki blogot ír, csak tisztelni tudok, mert nem kis munka!!